Szüless meg újra

És én most sem bírlak sokkal jobban téged Mint amikor elhagyhattam ezt a szűk szobát Mikor itt van látod a világ vége tényleg Akkor kell magadba szívni az illatát Hát én is magamba szívom mélyen az illatát Mos' csak fekszem a padlón, az ajtó zárva Hányszor, de hányszor mondtam már, itt megtalálsz De te nem jöttél, én meg csak vártam rád hiába Pedig ez még ugyan az a régi ház Tudod te jól, hogy hol a csengő, ha éppen erre jársz Nem, ez nem a világ vége Csak az életünk csendesebb része Hát szüless meg újra és kezdj élni végre Ez itt nem a világ vége Csak a régi legutolsó éve, hát Lélegezz mélyeket és kezdj élni végre Ez már elkezdődött, nem dobhatod félre De a lényeg napról napra jobban látható Hiába vannak a szavaid a kőbe vésve Lehet, hogy kell egy másik kő, de minden szó újraírható Én nem mondom, hogy nem változhat senki De tudod, annyiszor csalódtam már De ha tényleg képes lennél a másik úton menni Én már azt se bánnám, ha elhagynál És soha többé nem látnálak kinn a bejáratnál Nem, ez nekem nem a világ vége Csak az életünk csendesebb része Hát szüless meg újra és kezdj élni végre Ez itt nem a világ vége Csak a régi legutolsó éve, hát Lélegezz mélyeket és kezdj élni végre És én most sem bírlak sokkal jobban téged De ha elhagyod majd ezt a szűk szobát És mögötted lesz végre a vége végleg És elmormolsz néhány imát Én majd a magasból csak mosolygok rád