Hívjuk inkább úgy

Annyiszor voltam már és annyi helyen talán El se hinnéd, ha mondanám Hagytam, hogy rám találjon Hogy eltereljen, jártam a dobókocka minden oldalán Emlékszem a pillanatra A lélegzeted ahogy elragadta A fájdalom, ami a szívedbe mart Tegnap még itt voltál Hát mondd csak, hogy is van az, hogy Ez az egész amúgy tényleg örökké tart? Annyiszor láttam már és annyi félét tudom Nem bánnád, ha néhányat most elmondanék De inkább hagyom, hogy rád találjon Hogy eltereljen, mer' annyi minden van amit én se láttam még Amit én se láttam még A lábaim újra meg újra új útra tévednek Hívhatjuk szenvedélynek, de hívjuk inkább életnek A lábaim újra meg újra új útra tévednek Hívhatjuk szenvedélynek, de hívjuk inkább életnek Hívjuk inkább életnek Hívjuk inkább életnek Hívjuk inkább életnek A lábaim újra meg újra új útra tévednek Hívhatjuk szenvedélynek, de hívjuk inkább életnek Hívjuk inkább életnek Hívjuk inkább életnek Hívjuk inkább életnek Ez az a kor lehet Igen ez az talán, amikor már csak Maradék vagyunk az Úr asztalán és mégis... A lábaim újra meg újra új útra tévednek Hívhatjuk szenvedélynek, de hívjuk inkább úgy, hogy élet Hívjuk inkább úgy