Sejtettem rég, hogy ennyi elég, de a valóság széjjeltép
Hideg a szó ajkaidon, és semmi se fájt így még
Mi előtte volt, lehet igaz, nem láttam a mámortól
Most elszakadunk, s én megtanulok zuhanni az égboltról
Azt, ami van, nem értékeled, csak amikor már elveszett
Süket, és béna, és vak vagyok, s nem segítenek az angyalok
Tudom nincs, ki engem szán
Legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán
Üvöltenék, de nem szól szám
Tudom nincs, ki engem szán
Legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán
Legalább most ne nézz így rám
Bús a világ, vigasztalj hát, te tudod, ki vár majd rád
Én itt maradok, s már nem zokogok, ha idegent csókol szád
Azt, ami van nem értékeled, csak amikor már elveszett
Süket, és béna, és vak vagyok, s nem segítenek az angyalok
Tudom nincs, ki engem szán
Legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán
Üvöltenék, de nem szól szám
Tudom nincs, ki engem szán
Legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán
Legalább most ne nézz így rám
Tudom nincs, ki engem szán
Legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán
Üvöltenék, de nem szól szám
Tudom nincs, ki engem szán
Legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán
Üvöltenék, de nem szól szám
Tudom nincs, ki engem szán
Legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán
Legalább most ne nézz így rám
