Márciusban járunk
Mégis hódít még a tél
Álmatlan éjszakák
Világítótorony fény
Elvesztem a sorok között
Elvesztem már rég
Túl sok az emlék hallak még
Régi kép még kettétép
Négy fal között lelkem haldoklik
Vajon van kiút?
Ez így volt nagyon szép
Ez így volt megírva
Te nem porrá lettél
Angyalnak hívnak
És most zuhanunk, zuhanunk
Zuhanunk, Zuhanunk le
Zuhanunk, zuhanunk
Zuhanunk, Zuhanunk le
Fény a nevem de húz a sötétség
Fénytelen lettem nincs már közönség
Ugyanaz az álom és peregnek a képek
Hová leszünk majd ha azt mondják, hogy vége?
Nem te mentél messzebbre
Szívem lett nagyobb
Így elférsz benne örökre
Pont mint fent a csillagok
Az álmaimban te lettél
Így a valóság, s most
Félek felkelni
Sírjál, hogy az eső mossa bánatom
És nevess, hogy a nap szárítsa fel
Majd, beszélgessünk még így
A felhőknek dőlve
És nézz le rám azóta ki lettem
Ez így volt nagyon szép
Ez így volt megírva
Te nem porrá lettél
Angyalnak hívnak
És most zuhanunk, zuhanunk
Zuhanunk, Zuhanunk le
Zuhanunk, zuhanunk
Zuhanunk, Zuhanunk le
Fény a nevem de húz a sötétség
Fénytelen lettem nincs már közönség
Ugyanaz az álom és peregnek a képek
Hová leszünk majd ha azt mondják, hogy vége?
Fény a nevem de húz a sötétség
Fénytelen lettem nincs már közönség
Ugyanaz az álom és peregnek a képek
Hová leszünk majd ha azt mondják, hogy vége?
