Hova tűnt akik voltunk rég?
Hol az édes mennyország?
Olyan álomszerű már a kép.
Ha visszanézel ránk.
Hegyeket a szél, köveket a víz, szíveket az élet formál át,
Menetel a sor, monoton az út,
Menekülni miért ne próbálnál?
Hol a múltunk? Hova bújtunk?
Gyere lépjünk ma elő!
Ez ugyanaz a föld, és ugyanaz az ég, ami alatt gyúlt már köztünk láng
Gyere hát...
Olyan más ez a szenvedély,
Lehet felnőttünk talán,
Pedig mélyen bennem most is él
A féktelen vad lány
Hegyeket a szél, köveket a víz, szíveket az élet formál át,
Menetel a sor, monoton az út,
Menekülni miért ne próbálnál?
Hol a múltunk? Hova bújtunk?
Gyere lépjünk ma elő!
Ez ugyanaz a föld, és ugyanaz az ég, ami alatt gyúlt már köztünk láng
Hegyeket a szél, köveket a víz, szíveket az élet formál át,
Menetel a sor, monoton az út,
Menekülni miért ne próbálnál?
Hol a múltunk? Hova bújtunk?
Gyere lépjünk ma elő!
Ez ugyanaz a föld, és ugyanaz az ég, ami alatt gyúlt már köztünk láng
Gyere hát...
