Széteső pillanatokra emlékszem közös időnkből csupán
lemenő Napra a pálmafás poszteren fent a garzon falán
Elérhetetlen távolságba került amit öröknek hittem veled
mint áhított játék a legfelső polcról, 'mit gyerekként nem kaptam meg
Torkomszakadtából kiáltozok utánad, de nem figyelsz rám
Mire számítottam, kérdezem magamtól - te ballagsz tovább az utcán
Nézem a múltunkat, kopott a VHS, egyre csak szemcsésebb lesz
A piros kisárgul, a betontömb csíkos A hős ismétel egy nevet
Torkaszakadtából kiáltozik, de a lány nem figyel rá
Mire számítottam - kérdezi magát - ő ballag tovább az utcán
Torkomszakadtából kiáltozok utánad, de nem figyelsz rám
Mire számítottam, kérdezem magamtól - te ballagsz tovább az utcán
Legvégül úgy látom, hogy minden emlékünk fekete fehérben szebb
és nem lépi ritmusra a lépcsőn a főhős többé már a lánynevet
Szórjunk be engemet felejtőporral - szól a lány utoljára
s a poszterrel együtt dől le a pálma a garzon padlójára
