Mondd
Nem kellene még egyszer megpróbálnunk
Még egyszer meg kell próbálni
A testünk oly jól megérti egymást
És általában neki szokott igaza lenni
A természet szava, nem gondolod
Amit a lelkünkkel elrontottunk
Azt a testünk még rendbehozhatja
Még egyszer meg kell próbálnunk az életünket
Miért hagytál ott, ha
Miért hagytál ott, ha
Ha ez így van
A nosztalgia
De most olyan, mintha felszabadultam volna
Valami varázslat alól
Igaz, hogy szerettem rabszolga és elítélt lenni
De most olyan rendesnek és erősnek érzem magam
Nekem veled kellene maradnom, egész biztos
De persze ez önzés
Az a kérdés, hogy neked hogy lenne jobb
Nem tudom
Én sokkal jobban szeretlek téged
Mint te engem, és félek
Hogy sok szenvedést okoznál nekem
És nem tudom, hogy vagy azzal a másik nővel
Hát azt hiszed, hogy beszéltem vele
Csak vágyódom utána
Lelki betegség
Ki fogok gyógyulni belőle
Előbb gyógyulj ki, azután beszélhetünk
Jó. Meglátod, nemsokára beszélünk róla
Aludj jól, édes, édes
