Sonata for Strings No. 2 in A Major: III. Allegro

Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre Egyszer megígértem, szeretni foglak téged mindörökre De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek Nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek Még mindig hiányzol, mindennap gondolok rád Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem Dallamok mögé rejtőzöm, mert mind idáig féltem Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot Csak annyit kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.