Akarsz-e

Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem? A földre bukni és az égre nézni fel? Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket? S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el? Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd? És arra nem gondolni, hogy meddig is tart? Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton? Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom? Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben? A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem? Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd? És arra nem gondolni, hogy meddig is tart? Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton? Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom? Van az úgy, hogy semmi sem jó És van az úgy, hogy lenni sem jó Hát gyere mondd, hogy akarod még És ezer év sem téphet szét! Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet? Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért? Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért? Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd És arra nem gondolni, hogy meddig is tart? Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton? Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom? Van az úgy, hogy semmi sem jó És van az úgy, hogy lenni sem jó Hát gyere mondd, hogy akarod még És ezer év sem téphet szét! Van még, van még, van még! Van még, van még, van még! Van még, van még, van még! Van még, van még, van még! Van az úgy, hogy semmi sem jó És van az úgy, hogy lenni sem jó Hát gyere mondd, hogy akarod még És ezer év sem téphet szét! Van az úgy, hogy semmi sem jó És van az úgy, hogy lenni sem jó Hát gyere mondd, hogy akarod még És ezer év sem téphet szét!