Amikor a kettő - négy

Van az úgy, hogy nem jó semmi sem, Ami kell, azt magammal viszem. Én tudom, te nem is képzeled, Működik bennem a gépezet. Így maradok talpon láthatod, Sosem adom fel, azt várhatod. Ismerem régen a dallamot, Minden egyes hangot. Tudom ez rólam szól, érzem bennem él, És mindent kikapcsol, amikor a kettő-négy. Ébred bennem, megyek szemben az árral, Nincs mit tennem, ez lett a végzetem, megfordítom a világot egy gitárral. És azt ordítom, hogy a zene az életem, ez lett a végzetem, Ez lett a végzetem. Van olyan, hogy jön egy pillanat, Ami torkon ragad, és itt marad. Életre kelti a két kezem, Változtat majd lényegen. Áthangol, aztán indulok, Öt vonal közé szorítsatok. Vénámba rejtett ritmusok, Nem kevés, nem sok. Tudom ez rólam szól, érzem bennem él, És mindent kikapcsol, amikor a kettő-négy. Ébred bennem, megyek szemben az árral, Nincs mit tennem, ez lett a végzetem, megfordítom a világot egy gitárral. És azt ordítom, hogy a zene az életem, ez lett a végzetem, Áthangol, aztán indulok, Öt vonal közé szorítsatok. Vénámba rejtett ritmusok, Nem kevés, nem sok. Ébred bennem, megyek szemben az árral, Nincs mit tennem, ez lett a végzetem, megfordítom a világot egy gitárral. És azt ordítom, hogy a zene az életem, ez lett a végzetem, Ez lett a végzetem.